Párkapcsolatok…
Posted in Nincs kategorizálva on július 23rd, 2009 by Joccó
19 éves vagyok. Egy ideje nincs barátnőm. És sokan kérdezik, hogy ez miért van így. Megpróbálom beavatni az olvasókat a “titokba”. Szóljon ez a bejegyzés a párkapcsolatokról való véleményemről.
Volt egy 1,5 éves kapcsolatom, aminek tavaly nyáron lett elég csúnya vége. Talán nem is a vége volt csúnya, hanem ami az utána lévő hónapokban történt… Legyen annyi elég, hogy nagyon gonosz embernek lettem beállítva. Nem bírtam már azt a fajta kötöttséget, amit elvártak volna tőlem. Amikor az ember nem találkozhat a legjobb barátjával anélkül, hogy féltékenykedés ütné fel a fejét.. na ez már tré.
Ilyen tapasztalattal magam mögött, az maradt meg a kapcsolatokról, hogy KÖTÖTTSÉG. Nem bírom, ha meg van szabva a határ, amit nem léphetek át. Akik ismernek, mind tudják rólam ezt. Amikor még deszkáztam, ez tetszett a legjobban benne: én szabtam meg, hogy meddig megyek el, hogy meddig tolom ki a határokat. Persze, veszélyes sport, de attól még szabadság érzetet nyújtott, amit nagyon élveztem. [Sajnos a bokaszalagszakadásom után már nem tudtam hódolni ezen szenvedélyemnek.. nem szeretném kockáztatni a testi épségemet jobban..]
Szóval szabadság nélkül nem bírok élni. Rossz lesz a közérzetem, ha nem azt csinálom, amit szeretnék. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem teljesítem a kötelességeimet, amire megkérnek. Egyáltalán nem így van. Például, ha tanulni kell, és nincs kedvem, akkor is tanulok, mert ez a dolgom. De ha valaki megpróbál eltiltani valamitől, vagy valakitől, az meddő próbálkozás… Úgyis az értékrendem alapján döntök dolgokról. Ami viszont már kialakult, és alapjaiban úgysem fog megváltozni. Az elveimet pedig nem adom fel senki miatt. Max nagyon extrém esetben, amire most példát sem tudok mondani.
Ez a párkapcsolat másik hátránya szerintem. Meg akarjuk benne változtatni egymást. Ezt látom ismerőseimen is. Van akin nagyobb változások következtek be, van akin kisebbek. Attól függ, ki mennyire befolyásolható… Vannak egész érdekes esetek is… Engem senki ne akarjon megváltoztatni. Fogadjon el olyannak, amilyen vagyok. A hülyeségeimmel és a rossz tulajdonságaimmal együtt. Kevesen képesek erre.
Bizalom. A harmadik dolog, ami, ha nincs akkor semmit nem ér az egész. És ennek a hiánya okozza a legnagyobb bonyodalmakat, veszekedéseket. Feltétlenül bízni valakiben nagyon nehéz, én is csak pár emberben tudok. És egyre fogyatkozik ez az amúgy is szűk kör. Pedig én hamar közel engedem magamhoz az embereket, könnyen megnyílok. Viszont ugyanilyen hamar el is lehet veszíteni ezt a bizalmamat. Nem vagyok féltékeny típus. Régen az voltam. Túlságosan is. Mára átkerültem a másik végletbe. Talán már-már naívnak is mondanám magam ilyen téren. Könnyű lehet kihasználni, csak nem érdemes.. Akkor úgyanis nem vagyok túl kedves.
Végül, de nem utolsó sorban, Ha valakivel összejönnék, akkor ő nem lehet átlagos.. Ne legyen túl könnyű megszerezni. Legyen szép, és értelmes. Nagyok az elvárásaim. Azt szoktam mondani, hogy az eddigi barátnőimnél jobbat. Egyre jobbat. Nem bántam meg senkit akivel jártam. Mindenkinél tanultam valamit. Van, akinél nagyon sok mindent. Könnyen túlteszem magam, ha valakivel nem jön össze. Apukám mondta: “Olyanok, mint a busz, ha az egyik elmegy, mindig jön egy másik.” Talán az elvárásaim miatt nincs barátnőm. Talán azért mert nagy a szabadságvágyam. Aztán az is lehet, hogy csak egyszerűen nem látom értelmét ilyen fiatalon az elköteleződésnek…
[...]
Na behűtöm a whiskeyt. Cheers.








